Nyári kályhás workshop a gyerektáborban
Egy régi ismerősöm, Kinga kérésére – akivel időnként együtt szoktunk vacsorázni – eleget tettem az ígéretemnek és a felkérésének: egy rövid workshopot tartottam az általa szervezett nyári táborban. A szakmabeli társaimmal gyakran beszélgetünk arról, hogy kötelességünk a következő generációt tájékoztatni, formálni és nevelni a környezetbarát fatüzelésről, az energiatudatosságról és az energiabiztonságról. Hát igen… ezt nem lehet elég korán elkezdeni.
Megkérdeztem Vilmos kályhacsempe-gyártó kollégámat, hajlandó lenne-e biztosítani gipszformákat és agyagot, hogy be tudjam mutatni a hagyományos, kézi készítéssel készült döngölt csempék készítését. Örömmel segített, sőt néhány egyszer égetett, terrakotta csempét is adott, amelyeket a gyerekek ki is festhettek.
A foglalkozások négy különböző csoportban zajlottak
A legnagyobb meglepetésemre már az előkészületekbe is bevontam a gyerekeket. Segítettek behordani a csempéket, leteríteni a munkaterületet, és mire szóltam volna, hogy vigyázzanak a közel húszkilós agyagtömbökkel, már be is hordták őket a furgonból. Gyorsan csapatok alakultak: hárman-négyen megfogtak egy-egy tömböt, és minden nehézség nélkül vitték a helyére.
Egy rövid, két-három perces bevezetőben elmeséltem, mi is az a cserépkályha, hogyan fűtöttek vele régen, amikor még nem létezett klíma vagy központi fűtés. Röviden összefoglaltam a szakmámat is, de mivel nagyon fiatal gyerekekről volt szó, sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a játékos gyakorlat, mint a cserépkályhák történelme. Az első csoport memóriajátékot játszott. Tíz pár különböző színű és mintájú csempét fordítottunk le, amelyeket párosítani kellett. A második csoport kézzel döngölte az agyagot a gipszformákba. A nagy melegnek köszönhetően már 15–20 perc elteltével ki lehetett fordítani a csempéket, így mindenki kipróbálhatta a kályhacsempe-készítést. Hat különböző formával dolgoztunk. Igyekeztem minél több feladatot a gyerekekre bízni: egy-két alkalommal megmutattam egy-egy munkafolyamatot, utána pedig hagytam, hogy egymást segítsék. Rövid idő alatt kialakult egy kis műhely. Volt, aki a horgászzsinórral történő vágásért felelt, más a gipszformákat készítette elő, volt, aki a döngölést ellenőrizte. Jó hangulatban, egymást segítve készültek sorra a csempék. A harmadik csoport a terrakotta csempéket festette vízfestékkel és temperával. Készültek egyszínű, többszínű és egészen absztrakt alkotások is. A gyerekek fantáziájának semmi sem szabott határt. Aki pedig megunta a festést, a döngölést vagy a memóriajátékot, kapott egy darab agyagot, amelyből kedve szerint formázhatott. Készült cápa, hot dog, repülő, vulkán, sőt még hamutartó is.
A foglalkozás végén három egyedi csempével jutalmaztam azt a három táborozót, akik a legtöbbet segítettek, és a leginkább koordinálták a kis csapatok munkáját.
A nap végén odajött hozzám egy kisfiú, és azt mondta:
– Matyi bácsi, én kályhás leszek!
Nem vagyunk egyformák
Mivel ritkán tartok foglalkozást gyerekeknek, érdekes volt látni, mekkora különbségek vannak türelemben, kézügyességben és önbizalomban. Volt olyan gyermek, aki alig merte megfogni a csempét, hiába mondtam neki, hogy nem baj, ha eltörik, van belőle bőven. Volt olyan is, aki olyan tempóban és olyan precizitással porciózta az agyagot, mintha tízéves szakmai tapasztalattal rendelkezne. Akadt olyan is, aki félt felemelni a csempét, mert úgy gondolta, túl nehéz számára. Miután megmutattam neki a helyes fogást, és bátorítottam, gond nélkül vitte oda, ahol éppen szükség volt rá. Talán a legemlékezetesebb mégis az a kisgyermek maradt számomra, aki szépen dolgozott, ügyesen festette a csempéket, formálta az agyagot, mégis folyamatosan elégedetlen volt önmagával. Azt ismételgette, hogy „nem elég szép”, „nem elég jó”. Pedig amit készített, a korához képest teljesen vállalható, sőt szép munka volt. Amikor senki sem figyelt, elszaladt a mosdóba, lemosta a frissen festett csempét, és elölről kezdte. Az agyagfiguráit is újra meg újra összegyúrta. Egyszerűen semmivel sem volt elégedett :/
Miközben ezeket a sorokat írom, azóta már volt egy „ráadás” is. Ismét meghívtak előadni egy másik, 17 fős gyerekcsoportnak, amit ugyanilyen örömmel vállaltam el.
A kályhákról és a tervezésről bővebben:
A cserépkályhák tervezéséről itt írtam: https://www.hordozhatocserepkalyha.hu/modern-hagyomanyos-cserepkalyha-konzultacio/
A helyes begyújtásról itt: https://www.hordozhatocserepkalyha.hu/hogyan-gyujts-be-a-cserepkalyhaban-utmutato-kepekke/
A gazdaságosságról pedig itt: https://www.hordozhatocserepkalyha.hu/megeri-tuzifaval-futeni-a-cserepkalyhaban/
Kérdése van? Vagy saját cserépkályhát szeretne otthonába?
📩 hello@hordozhatocserepkalyha.hu
🌐 https://hordozhatocserepkalyha.hu
📞 +36 70 562 9307
