A cserépkályha csempe gyártása - mesterdarab, öntőforma

Amikor egy cserépkályha csempére nézünk, ritkán gondolunk bele, hogy nem egy „darab cseréppel” van dolgunk, hanem egy hosszú, kézzel készült termékkel, ahol az ötlet, az anyag és a tűz ugyanannyira főszereplő. A minták nem véletlenül futnak úgy, ahogy, a forma nem csak dísz, hanem egy többnapos döntéssorozat vége – többnyire pozitív végeredménnyel.

Ebben az interjúban én kérdezek, Sápy László kollégám válaszol – és közben végigmegyünk azon az úton, ahol egy szecessziós párkányelem még csak gipszben létezik, majd folyékony „agyagjoghurtként” kerül formába, végül ezer fok feletti kemencében válik azzá a csempévé, amit egy kályha részeként már generációk látnak majd nap mint nap.

Mátyás: Vágjunk bele. Ha valaki most lát először kályhacsempét, azt hiszi, „jó, ez csak egy darab cserép”. Te meg azt mondod: ez egy komplett történet. Hol kezdődik?

László: Ott, ahol minden rendes történet: a végén 😀 Először azt a darabot kell kitalálnunk, amit majd végtermékként a kályhában viszont akarunk látni. Ehhez öntőformát készítünk, de az öntőformához előbb kell egy mesterdarab.

Mátyás: Tehát előbb megszületik az „ős-csempe”?

László: Pontosan. Ezt vagy modellgipszből kifaragjuk, vagy agyagból, felnagyoljuk. Mondjuk, ha egy szecessziós párkányelemet akarunk, akkor belefaragjuk a mintákat, íveket, díszeket. Ez lesz az első, tökéletes darab.

Mátyás: És ha ez kész, jöhet a sokszorosítás?

László: Igen. Erről a mesterdarabról készítünk egy főformát, majd egy sokszorosító magot. Ez lehet szilikonból vagy puralapú gumiból, olyasmi anyagból, ami élethosszig használható, nem zsugorodik, nem torzul.

Mátyás: Ez már majdnem olyan, mint egy sci-fi klónozás.

László: Igen, csak itt a klón nem beszél vissza.

Mátyás: És ezek a bordák hátul, amik a csempén vannak?

László: Azok a merevítő bordák. Ezeket külön formában öntjük, és utólag ragasztjuk bele. Nem tehetjük bele rögtön a gyártás során a főformába, mert visszahajló elemek lennének, és akkor nem jönne szét két félre a forma. Márpedig az öntőforma két részből áll: egyik fele, másik fele, összetolva adja ki a teljes negatívot.

Mátyás: Oké, forma megvan. Mi kerül bele?

László: Képlékeny agyag, amit mi öntőmasszának hívunk. Ez nem az a klasszikus agyag, amit korongozni szoktak. Ez inkább olyan, mint egy folyékony joghurt. Teljesen fel van hígítva.

Mátyás: Tehát nem gyúrjuk, hanem inkább… öntjük, mint a palacsintatésztát?

László: Pontosan. Ez soványított agyag, kvarccal keverve, magas kaolintartalommal. Ezért ilyen szép fehér. Nincs benne vas-oxid, mint mondjuk egy piros téglában vagy tetőcserépben.

Mátyás: Mennyi ideig marad ez a „joghurt-állagú” agyag a formában?

László: Kb. 2,5–3 órát. A modellgipsz megszívja belőle a vizet, és az anyag elkezd felkeményedni. Amikor már fogható, akkor lebontjuk a forma egyik felét, pihentetjük egy-két órát, majd a másik felét is. Így nagyjából 6–8 óra alatt ki tudjuk venni a darabot.

Mátyás: És ekkor még nagyon sérülékeny, gondolom.

László: Igen, ilyenkor egy sík lapra tesszük. De nem üvegre, mert arra letapadna. Inkább mészkőre vagy palára. Fontos, hogy száradás közben tudjon zsugorodni. Ha letapad, akkor elnyúlik, egyik oldala jobban húz, és deformálódik a csempe. Az első napokban lassan szárítjuk, nem hirtelen. Aztán egyre intenzívebben. 5-6-7 nap alatt jutunk el oda, hogy be lehet tenni a kemencébe.

Mátyás: Jön a tűzkeresztség.

László: Ez az első égetés, a zsengélés. Körülbelül 1000 fokon kiég a cserép, és egy szilárd, de még máz nélküli darabot kapunk. Ez a zsengélt csempe, vagy terrakotta.

Mátyás: És innentől lehet „sminkelni”?

László: Igen. Lehet egyszínűre mázazni, vagy kézzel dekorálni. Ráfestjük a mintákat bármilyen színnel, majd kap egy színtelen, transzparens mázat.

Mátyás: Ez a lakkréteg, hogy szép fényes legyen?

László: Pontosan. Ezután újra égetjük, 1030–1040 fok között. És amikor kijön a kemencéből, az már a végtermék.

Mátyás: Ami végül ott ül a kályhában, és nézi, ahogy az emberek melegednek mellette.

László: Így van. Ebben az esetben konkrétan egy kályhának a párkányeleme. Egy darab cserép, amiben benne van a forma, az anyag, a tűz, meg egy csomó türelem.

Mátyás: Szóval legközelebb, amikor valaki ránéz egy kályhacsempére, jusson eszébe: ez nem csak egy darab cserép. Ez egy többnapos, többfázisú kaland, ami végül a nappaliban ér véget.

László: Ennél szebben én sem mondhattam volna 🙂