Kályhacsempe belülről:anyag, máz, hőtartás: szakmai beszélgetés

Laci kollégámnál voltam látogatóban, és már néhány hónappal ezelőtt elhatároztuk, hogy minden egyes találkozásunk alkalmával készítünk egy rövid videót vagy hangfelvételt, amely a szakmánkról szól.

Azért tettük ezt a „fogadalmat”, mert szeretnénk, ha a cserépkályha-építést és a csempegyártást minél többen megismernék – különösen a következő felnövekvő generáció –, és ők is élvezhetnék az egészséges, kellemes sugárzó meleget.

Úgy gondoljuk, hogy a cserépkályha nemcsak az energiabiztonság miatt fontos. A tűz látványa több százezer éve része az emberi életnek és kultúrának, ezért a modern enteriőrökből sem hiányozhat – természetesen stílusban, arányban és funkcióban a mai környezethez igazodva.

Mátyás: Mi van a kezdeben, kolléga?

Laci:
Most egy elkészült végtermék van a kezemben. Ez egy mezőcsempe, más néven síkcsempe, ami a cserépkályha egyik alap alkotóeleme. Ebből készül egy kályha során a legtöbb darab, általában ez adja a kályha középső testét. Ez konkrétan egy struktúrmintázott, hosszanti bordás, enyhén hullámos csempe. Létezik belőle teljesen sík változat is. Itt most egy transzparens mázzal van bevonva, jól látszik, hogy ahol mélyebben beül a máz, ott sötétebb zöld színt ad, ahol pedig a bordák közé befolyik, ott világosabb árnyalat alakul ki.

Mátyás: Fúú, belelendültél, tekerjünk kicsit vissza! Megkérnélek, hogy kezdjük teljesen az alapoktól.

Laci:
Rendben. A legelső és legegyszerűbb kérdés mindig az szokott lenni, hogy egy kályhacsempének melyik fele kerül kifelé. Erre a válasz evidens: mindig a szép, mázas felület néz kifelé. Ezt fogjuk nézni egy életen keresztül. Akinek megépül a kályhája, az legalább egy generáción keresztül biztosan együtt él vele. De nem csak esztétikai oka van annak, hogy a mázas oldal van kívül.

M:
Hanem inkább anyagszerkezeti oka?

L:
Pontosan. Maga a csempe alapanyaga porózus. Ez egy magas kaolintartalmú, fehér színű agyag, amiben körülbelül negyven százalék samott van. A samott azért fontos, mert porózus, hőtűrő, és segít abban, hogy a csempe öntartó legyen, illetve minél hosszabb ideig tudja tárolni a hőt. A máz ezzel szemben lezárja ezt a porózus felületet.

M:
Tehát nem csak dekoráció.

L:
Egyáltalán nem. Én ezt mindig egy télikabáthoz hasonlítom. Belül ott van a vatelin vagy a toll, ami maga az anyagtömeg, kívül pedig egy sűrű szövésű, vízzáró réteg. A máz pontosan ezt a szerepet tölti be. Emiatt a cserépkályha sokkal tovább tartja a meleget, mint mondjuk egy téglakályha.

M:
Ez mérhető különbség, vagy inkább érzés?

L:
Ez mérhető. A szakirodalom szerint húsz százalékos különbségről beszélünk. Ebben benne van a máz hatása, és benne van a csempébe kevert samott is. Ráadásul, amikor a csempék belső oldala ki van töltve anyaggal, mire megkapja azt az anyagvastagságot, ami egy téglának felelne meg, addigra a cserépkályha már anyagminőségben és hőtűrésben is előnyben van.

M:
Menjünk át egy kicsit a szaknyelvre. Sokszor hallják az emberek építés közben, hogy rúmf, borda, sífer. Ezek mit jelentenek?

L:
A rúmf (rumpf) vagy merevítőborda az, amit a csempe hátoldalán látsz. Ezek a bordák adják a csempe szerkezeti stabilitását. Amikor belülről egymás mellé illesztjük a csempéket, akkor két borda kerül egymás mellé, a közte lévő teret anyaggal kikenjük alul, felül, oldalt, majd ékeljük.

M:
Ez az ékelés a sífer?

L:
Igen. A sífer (schiffra, bordaközi ék) tulajdonképpen cserép, vagy samott darab. Az agyagba tesszük bele, és a szárazanyag kiszívja a nedvességet, ettől az egész szerkezet felszilárdul. Ezután jön a kályhásdrót és a kapcsok, amikkel soronként összefogjuk a csempéket.

M:
Ez már önmagában elég masszívnak hangzik.

L:
Masszív, de közben rugalmas is, és ez nagyon fontos. Minden egyes befűtésnél a csempék melegszenek, tágulnak, majd amikor kihűl a kályha, összehúzódnak. A kályhásdrót ilyenkor enged, majd visszahúz. Emiatt nem kell megijedni, ha egy forró kályhánál azt látjuk, hogy a fugák kicsit megnyílnak, és hajszálrepedésszerű nyílás jelenik meg.

M:
Ez sokakat meg szokott ijeszteni.

L:
Pedig ez a helyes működés jele. Amikor a kályha kihűl, ezek a fugák szépen visszazáródnak. Ha nem lenne mozgása, akkor repedne szét igazán.

M:
Beszéljünk a hátoldalról. Sokan kérdezik, hogy miért lyukas a csempe, miért nem tömör az egész.

L:
A csempe falvastagsága általában 1,5-2,5 centiméter körül van. A merevítőbordák egy sík alapra vannak ráragasztva. Amikor a kályhát rakjuk, akkor nem marad üresen ez a tér. A széleket cseréppel kitöltjük, a csempe belsejébe is teszünk apatini cserepet vagy 2cm vastag samott-lapot, esetleg szalagcserép darabot, majd belülről agyaghabarccsal elhúzzuk.

M:
Ez az a pont, ahol a csempéből már nem látszik semmi a belülről.

L:
Így van. Amikor a kályhatest össze van kapcsolva, össze van agyagozva, és belülről teljesen kibélelve, azt hívjuk bélelésnek. Ezután jön a forsíbolás (utóbélés, utóbélelés).

M:
Mit jelent pontosan a forsíbolás?

L:
Azt, hogy belül tovább növeljük a tömeget és védjük a csempét. A tűztérnél vastag samottot használunk, az első járatokban vékonyabb samottot, az utolsó járatokban pedig cserepet. A tűztérnél azért kell a vastag samott, hogy a hőlökést és a magas hőmérsékletet hosszú távon is bírja.

M:
És akkor eljutunk az élettartam kérdéséhez. Igaz az, hogy egy kályha akár örökség is lehet?

L:
Egészen biztos. Egy jól megépített kályha harminc évig gond nélkül szolgál. Régen is voltak ilyen élettartamok. De ez nagyban függ a használótól is.

M:
Itt gondolunk a tüzelőanyagra.

L:
Igen. Száraz tűzifa, elegendő égéslevegő. Ha valaki vizes fával fűt és megvonja az oxigént, akkor egy kályhát egy-két szezon alatt is tönkre lehet tenni. Ilyenkor lekátrányosodik belülről, kormolódik a tűztérajtó üvege, és ugyanez zajlik le a belső járatokban is, ami jelentősen lerövidíti az élettartamot.

M:
Viszont maguk a csempék sokszor túlélnek mindent.

L:
Így van. Maga a csempe gyakran túléli a kályhát. Egy harmincéves kályhát szét lehet bontani, és ugyanazokból a csempékből újra lehet építeni egy másikat. Ma is találni száz-kétszáz éves kályhacsempéket és 3-4x átépített, 120 – 150 éves működő cserépkályhákat! Lehet, hogy van bennük egy hajszálrepedés, de teljes értékűen működnek, több generáció óta.

M:
Köszönöm a részletes magyarázatot, úgy hallom elkészült a kávé.

L:
(nevet). Igen! Ennyi elég lesz elsőre?

M: Persze, megvagyunk, Köszönöm!